LINÓLEUM BURKOLATOK KARBANTARTÁSA ÉS ÁPOLÁSA
A linóleum burkolatokat,
-mivel természetes alapanyagokból (lenolaj, mészkő, parafa, stb.) és nem
műanyag alapanyagból készülnek- minden esetben speciális, műanyagalapú
felületkezelő bevonószerrel kell ellátni mely ezt az igényes, de érzékeny
burkolatot megóvja a különböző mechanikai sérülésektől és a vegyszerek
okozta maradandó károsodásoktól. A napi karbantartó takarításon kívül
időszakosan a megkopott illetve elöregedett védő bevonatot is fel kell
frissíteni. A linóleum burkolatok tisztításánál illetve felületkezelésénél a
következőket kell szigorúan betartani:
1. Védőréteggel ellátott linóleum burkolat tisztítása:
• Tilos a felületet erősen lúgos vagy savas kémhatású tisztítószerekkel
takarítani (pl.: HYPO, vízkőoldó, stb.), mivel ezek a vegyszerek nem csak a
védőbevonatot de még a linóleumot is maradandóan károsítják.
·
Célszerű a napi karbantartó- és az időszakos nagytakarítást is
közel semleges kémhatású tisztítószerrel végezni. Legjobb eredményt a külön
erre a célra kialakított semleges kémhatású, ápolószeres, „egyfázisú”
tisztítószerekkel érhetünk el.
2. Védőréteg időszakos felújítása:
A linóleum felületre felvitt védőréteget a használat során folyamatos
mechanikai és kémiai behatások érik. A terület igénybevételétől és a
bevonószer minőségétől függően a védőréteg előbb vagy utóbb megkopik,
illetve elöregszik, mely a felület elszíneződéséhez és fényének
elvesztéséhez vezet, ezért időszakosan (általában: 6-12 havonta) a régi
védőréteget el kell távolítani a felületről, és új bevonattal kell ellátni a
linóleumot.
• A régi védőréteg eltávolítása és a felület tisztítása gépi súrolással
történik melyet kombinált, technológiai tisztító/oldószerrel végeznek.
• A megtisztított felületet többször át kell öblíteni, hogy kémiailag
semleges legyen.
• A linóleum burkolatnak teljesen ki kell száradnia a felületkezelés előtt.
A száradási idő alatt a területet mindenféle szennyeződéstől óvni
kell.
• A megtisztított és már száraz felületre egy alapozó réteget célszerű
felhordani.
• Az alapozott felületre kell a bevonószert felkenni legalább két rétegben
(anyagtól függően). Az egyes rétegek kenése között megfelelő száradási időt
kell hagyni.
• Bizonyos bevonószereknél a már megszáradt és kész bevonatot gépi
polírozással tömöríthetjük így a védőréteg kopásállósága, illetve fénye
növelhető.
A régi bevonatok eltávolításakor olyan alaptisztító vegyszert kell
választani, mely a linóleumot nem károsítja, de a régi védőréteget
maradéktalanul eltávolítja.
A linóleum burkolat felületkezeléséhez megfelelő terméket többféle
felületvédő bevonószer közül választhatunk, de mindenképpen kerüljük a
fémsótartalmú műanyag emulziós bevonószereket, igaz ezek kemény és
magasfényű felületet eredményeznek de rövid idő alatt
elszíneződnek/elöregednek és eltávolításuk csak nagyon agresszív (erősen
lúgos) tisztítószerrel lehetséges, mely a linóleumot maradandóan elszínezi,
illetve károsítja. Legcélszerűbb az akril-polimer bázisú, poliuretán
emulziók alkalmazása, melyek kopásállók, a megkopott részek bejavíthatók és
használatuk illetve karbantartásuk egyszerű
Ha folyamatos fertőtlenítő takarítást igényel a terület, akkor mindenképpen
speciális bevonattal kell a linóleumot ellátni, bár a linóleum burkolaton
–anyagánál fogva- nem tud megtelepedni semmilyen organizmus, ezért is
alkalmazzák egészségügyi- és közintézményekben!
vissza
e-mail küldése
flash.takaritas@mail.datanet.hu